Vigyázat, unalmas szörfös szleng, csak hardcore rajongóknak!
A szörf nem volt eddig olyan tökéletes, mint amire számítottunk, de azért az utolsó nap megcsillantott valamit a hely szépségéből: 5-7 láb szép, tiszta hullámok, beach breaknek megfelelően ide-oda vándorló csúcsokkal, a végén offshore széllel. Minden adott volt egy jó kis lezáró szörfre, és így is lett, magasan a legjobb menet volt ez a mostani!
Már amikor azt hittem, hogy nem tanulok itt semmit, egy nagyon fontos és mindeddig nagyon hiányolt területen erősödtem meg: a backsideon. Mivel mindig máshonnan jöttek és más irányba tartottak a hullámok (de azért inkább jobbosok voltak), kénytelen voltam a backside-ot is gyakorolni, ha akartam normális meneteket. Addig-addig gyakoroltam, amíg már előítélet nélkül választottam hullámot, amelyik irány jobb volt, arra mentem. Ez eddig nagyon-nagyon hiányzott, szinte egyáltalán nem tudtam mit kezdeni a jobbos hullámokkal. Ma viszont életem legjobb backside menetét toltam, úgyhogy még csujjogtam is a végén, betyárhoz méltón! :) Úgyhogy most nagyon rajtam van, hogy még ide sok-sok sok jobbos hullámot, még!!
Anci, tovább ne olvasd!
Egy másik érdekes momentum az volt, amikor majdnem megfulladtam. Ez esetben nem csak úgy, hogy hú de rossz volt, hanem tényleg nem voltam messze. Az arcomba tört egy konkrétan 3 méteres monstrum, ami megtörtént már néhányszor, de ez most más volt: nem csak hogy felszippantott és megforgatott néhányszor, hanem még a deszkát is kitépte a kezemből a második kanyarban, ami meg ugye nem tesz jót, mert akkor le tud a fenékre nyomni. Egy-két rángatásig még nem volt bajom, mert tudtam, hogy majd elenged, csak aztán nem engedett el. A levegőm kezdett fogyni, mindenhol barna homokos víz, és annyira forgatott, hogy nem tudtam, merre van a felfele. Elég durva pánik kezdett úrrá lenni rajtam, és a tanultakat sutba vágva elkezdtem kapálózni, hogy azért csak feljutok levegőért. (Ilyet sosem szabad csinálni, várni kell, amíg elenged a hullám, úgyse tudod legyűrni!)
Amikor észrevettem, hogy nem haladok sehova, ideje volt a pánikot legyűrni, mert már tényleg azt éreztem, hogy ott halok meg. Akkor ugrott be, hogy valami interjúban vagy filmben láttam/hallottam, hogy a csávó úgy menekült meg, hogy a pórázon felmászott (mert ugye a deszka olyan könnyű, hogy az mindig hamar a felszínre kerül). Így hát szépen kitapogattam a bokámat, és mint általános isiben a kötélen, elkezdtem fölfelé mászni. Az első nagy élmény volt, hogy kiderült, merre van a fölfele. A áramlat annyira erősen préselt lefelé, hogy tényleg úgy éreztem, kötelet mászom, és csak reménykedtem, hogy nem szakad el a póráz. Már azt hittem, hogy győztem, amikor elértem a deszkát, de kiderült, hogy még az is függőlegesen próbál utat törni felfelé, úgyhogy még azon is kellett másznom egy kicsit, és akkor végre, már szinte a teljes reménytelenség határán elértem a felszínt, és vettem egy óriási levegőt. Ti is vettetek most egyet? :) Na, ISZONYÚ durva volt, a mászásból ítélve legalább három méter mélyen voltam, amikor elkezdtem az elején kapálózni, nem lett volna sok esélyem! Érdekes, hogy utána nem féltem jobban, hanem csak az szűrődött le, hogy még egy ilyen helyzetből is meg tudok menekülni, ha legyűröm a pánikot, úgyhogy mentem is vissza csapatni. A lélegző gyakorlatokat továbbra is hasznosnak tartom. Meg persze a szörfös filmek meg cikkek bújását, elvégre most azok mentették meg az
irhámat! :)
Ennyi rizsa után egy-két képet azért csak kirakok! (Az ominózus esetről is megvan a videó, de ugye az egész víz alatt van, úgyhogy gondolom nem látszik semmi)
 |
| Jó a szög, ekkora azért nem volt :) |
 |
| Azért nem is kicsi - top turn a tetején - hol máshol?! |
 |
Ebbe -meglepő módon- belefért még egy snap, a lippel együtt zuhanva!
Persze a videón látszik, hogy milyen kis bénán csinálom, de akkor is! :) |
 |
| És sikerült landolnom belőle - igen megörültem, csujjogtam is, így! :) |
Na hát így ért véget méltón a costa ricai szörf élmény, már nem megyek üres kézzel haza, és bár azért többre számítottam, elégedett vagyok, szerencsére! Van egy-két jobb videó, azokat majd jól összegyúrom. Egyszer. ;)
