2013. május 27., hétfő

Fotóalbum: San José & Alajuela & Heredia

Az első costa ricai fotóalbum talán a legkevésbé érdekes, hiszen a város, és a környező települések a szó hétköznapi értelmében nem _szépek_, de azért készült egy-két jó kép arról, hogy hogyan élnek errefelé a latinok, illetve hogy hogyan készítik azt a híres-nevezetes costa ricai kávét. Az album jobbra, ízelítők alább:

Utcakép San Joséból
A közbiztonság elvileg nem rossz, de azért vannak jelek, amik nem erre utalnak
Őrült gringó
Sorsjegyet áruló óbégató
Egy csepp Mexikó
Király buszok
Király kávécsírák
A fejlődési stádiumok privát előadás keretében
Heredia skyline
Háttérképnek

2013. május 26., vasárnap

Fotóalbum: New York City

Sajna csak 147 képre és két videóra sikerült levágnom az albumot, ráadásul nagyon sok olyan fotót csináltam, amit egyszer már kiraktam, úgyhogy tényleg csak a hardcore képnézegetőknek ajánlom a teljes album végignézését. Itt van jobbra, ha érdekel ===>>
Azért kirakok persze néhányat ízelítőnek:

Manhattan éjszaka - videó a repülőről

Tükröződős
Új WTC
ESB és WTC
Favella
Csillu két híddal
Washington Sq Park
WTC
Lower Manhattan hajóval

2013. május 21., kedd

Vicces beszélgetés

Még mindig nem raktam ki a képeket, ugye? :) Lakásfelújítás- prioritás, de meglesz.
Addig is gyorsan ez, mert elfelejtem:

Mókuska és Csillu egy tengerparti étteremben limonádéztak, amikor mi próbáltunk először szörfözni (de ugye FCS kulcs nélkül hiába), ekkor odamentünk hozzájuk az étterembe. A pincér oda is jött illedelmesen, és kérdezte, hogy - nem értettem mit kérdezett, gondoltam, hogy mit iszunk. Mire én:
Miki: No thanks.
Pincér: No thanks what?
M: Sorry I don't understand.
P: I said that you need to wear a shirt in the restaurant.

Na, akkor ez viccesebbnek hatott, mert hogy rém kellemetlen volt, és most már nem annyira vicces de most már nem törlöm ki.

2013. május 18., szombat

Csak úgy

Küldözgeti a hülyeségeket, de a választ el se olvassa a paréj!


- mobilról, azér ilyen

2013. május 11., szombat

Az első album: Miami

Nem időrendben rakom ki a fotókat, hanem a legkisebb ellenállás irányában haladok, hátha így megmarad a kezdeti lendület! :)
Jobbra tehát kiraktam a Miami albumot, egy-két kép ízelítőnek alább:

Felüljáró-rengeteg
Ocean Drive
Art deco
Dizsi délben
Csak én iszom rendesen

2013. május 9., csütörtök

Hazafelé

Tömören: A Spirittel nem utazunk többet, de legalább adtak Fort Lauderdale-ben egy szobát a Hiltonban, aztán meg felkerekedtünk, és elmentünk egy kisbusszal a közeli Miami Beach-re, ahol a helyzet változatlan 2005 óta, még mindig a legkirályabb party-város a világon! Kb három óránk volt ott, aztán este át Nyunyiba, ahol megnéztük viszonylag sok mindent 2 nap alatt, még új dolgokat is (Pl. Washington sq park, ahol a Jóbarátok kezdődik, One World Trade Center), meg elmentünk megnézni az Avenue Q musicalt egy nagyon trendi off Broadway színházba, ami nagyon szórakoztató volt. Hazafelé London, Bécsen és Ménfőcsanakon keresztül jöttünk, nem volt rövid, de kibírható, főleg a hazai koszt segített a végén :) Még jobb lett volna, ha nem egy kövér ember ül mellettem, aki átlógott hozzám eléggé a NYC-LON viszonylaton...
Még nagyon-nagyon sok király kép van, azokkal igyekszem nem egy évet várni, mint legutóbb :) hanem kirakom őket nemsokára.

Lezárásként egy jellemző eset: bejöttem reggel 8-ra dolgozni, hogy a kilenc órás, elég fontos meeting előtt felkészüljek. Aztán kiderült, hogy a telefon, amin a meghívót olvastam, keleti parti idő szerint értette a reggel kilenc órát, úgyhogy csak délután 3-kor lesz a megbeszélés. :)

Na, jelentkezem majd a képekkel, csumpi!

2013. május 5., vasárnap

A véletlenek milyen fura összejátszása...

...kellett ahhoz, hogy Miami Beachen az Ocean Drive-on long islandezzünk?! :))

Fél egy, és már élőben nyomja a DJ!

New York késik, nincs repülő estig, de azért megpróbáljuk kihozni a legjobbat a kellemetlenségekből...
DZéke, sokszor eszembe jutsz! :)

Ja, és így 24 óra alatt két óceánban fürödtem! Még egy kis bodysurfing is belefért a gyenge floridai hullámokon! :)

- mobilról, azér ilyen

A Spiritnek a jó kurva anyját!

A lényeg ennyi. Keményen tárgyalnak, de mi sem vagyunk puhák. Fort Lauderdaleben folytatjuk, mert már biztos nem érjük el a csatlakozást.

- mobilról, azér ilyen

Location:Pan American Highway 1,San Jose,Costa Rica

2013. május 4., szombat

Irány Nyunyi!

Uccsó napra még leruccantunk Playa Hermosara, ahol szörföztünk is kettőt. Egy szart, meg egy minősíthetetlen szart. De legalább egy vicceset estem azért.
Este visszajöttünk Szan Dzsoziba, leadtuk a kocsit, szerencsére a karcolás csak 20 dolcsiba került :), aztán kimentünk a reptérre. A Spirit (az itteni Ryanair) egyetlen járatára várunk, előtte sorban álltunk másfél órát (éjjel 11-kor) valami rejtélyes indok miatt nem haladt a sor. Ezért, vagy másért, 2:20-ra tolták az indulást, ami nekünk a csatlakozás lekésését jelenti jó eséllyel, ami a new yorki tartózkodásunkból veszi el az időt. Jó, hogy atom fáradtak vagyunk, mert amúgy idegesek lennénk. Nem tudom, hogy hogy lehet késni egy órák óta teljesen kiürült reptéren, de végül is mindegy. Most abban bízunk, hogy ugyanúgy, mint legutóbb mégiscsak előbb indul el a gép, és elérjük a csatlakozást. Mivel az elmúlt több mint két hétben este 9-kor már aludtam, elég rosszul viselem az ébrenlétet, és ez még sokszorozódni fog holnap reggel 6-ra. 

Obama üldöz minket!!

Tavaly Balira jött utánunk, most meg Costa Ricába érkezett tegnap! Ez nem lehet véletlen!!!


- mobilról, azér ilyen

Location:Highway 34,Garabito,Costa Rica

2013. május 3., péntek

Három gyors kép

Móki és Csillu vízeséssel
Móki és Csillu a jól látható vulkánnal
A kis tukán és én


2013. május 2., csütörtök

Alejuela, Sarchí, Poas vulkán

Tegnap eljöttünk a tengerpartról, és Szán Dzsozihoz közel Allelujában (Alejuela) szálltunk meg, egy barátságos kis "hotel"-ben. Földszintes kis házacskák, meglepően nagy réssel az ajtó alatt. A nagy tanácskozás közben aztán rá is fókuszáltam egy icára, kb. huntsman kinézetű, csak kisebb. Annyira ráfagytunk, hogy le se fényképeztük. Csávító is ráparázot, de egy jó írányzott Havaianas csapással orvosolta a problémát. Utána egész éjjel a lepedőt a fejemre húzva igyekeztem aludni, majd meggyulladtam persze.
Ma eseménydús napunk volt: reggel elvitték a kocsit, mert már annyira nem lehetett vele menni, majd irány a reptér, érzékeny búcsút vettünk Csávítótól, aki Houstonon keresztül repül haza, reméljük nem ő sérült meg a lövöldözésben a houstoni reptéren, és már tart a LAX felé...
Aztán béreltünk a Dollar-nál egy vadiúj Suzuki Grand Vitara-t, amit kb két órával később egy magas járdaszegélyen meg is húztam, ügyesen. Majd böngészhetem a biztosításomat, hogy hogy ússzam meg a fizetést. Voltunk aztán Sarchiban, egy kézművességéről híres helyen, de a "túristaparadicsom"-ból annyi volt valós összesen, hogy volt egy nagy bolt, ahol vehettünk mindenféle csecsebecsét. Így is tettünk, vettünk igen jó dolgokat, pedig errefelé nem könnyű: semmiféle jellegzetes népművészetet nem találtunk, a kézműves dolgok meg minőségben sehol sincsenek az eddigi utazásaink során talált gyűjtögetnivalókhoz képest.
Aztán elhatároztuk, hogy felmegyünk a Poas vulkánra keresni valami szállást, hogy reggel korán kezdhessük a vulkán túrát. Korom sötétben, a felhőben az orrunkig se láttunk, a főúton nem volt egy autó sem, aztán az arról nyíló ösvényen álltunk vagy 10 percet kocsival, mire tovább mertünk menni, mert olyan baltásgyilkososnak tűnt a hely! :) Jobbra sövény, előre ki tudja mi, balra félig nyitott kapu... Aztán amikor végül megtaláltuk a keresett helyet, és beszéltünk a tulaj vörös hajú, amerikai akcentusú, de mégis costa ricai lányával, és körbevezetett a helyen, csak még jobban ráparáztunk, pedig a hely egy csoda, én mondom! Apartman egy új építésű szép nagy ház emeletén, gyönyörű berendezés, kilátás az egész környező tájra és a városra, és nem is túl drága. 9:30 után azért mondta a csaj, hogy ne menjünk ki, mert a kutyát kiengedik, akinek az a dolga, hogy megharapjon mindenkit. Nem baj, addigra úgyis aludni fogunk már. :) Reggel 5 után aztán már megint kimehetünk! :)
Fényképek most nincsenek, majd talán holnap áttöltöm a gépről.
Bónuszképek azért még akadnak régebbről, kirakok párat:

Nem nagyon értjük, hogy kerül az ö betű errefelé, de ez itt egy mobil márka,
és találtunk egy Kéköldi feliratot is. :) Valaki?
A főnöke nem nagyon örülhet, hogy ennyire sikerült fixálni a szkópot! :)

Csávító búcsúzik

Csabóca ma repül haza. A nagy szomorúságot feledtetendő felrakok egy vidám képet, ahol a csapat együtt vígad, mit sem törődve a borzasztó zajjal, amit a jobb első kerék csapágyából szépen, egyenként kirepülő csapágygolyók hiánya okoz! :)


- mobilról, azér ilyen

Location:Highway 3,Alajuela,Costa Rica

2013. május 1., szerda

Az utolsó szörfös nap

Vigyázat, unalmas szörfös szleng, csak hardcore rajongóknak!
A szörf nem volt eddig olyan tökéletes, mint amire számítottunk, de azért az utolsó nap megcsillantott valamit a hely szépségéből: 5-7 láb szép, tiszta hullámok, beach breaknek megfelelően ide-oda vándorló csúcsokkal, a végén offshore széllel. Minden adott volt egy jó kis lezáró szörfre, és így is lett, magasan a legjobb menet volt ez a mostani!
Már amikor azt hittem, hogy nem tanulok itt semmit, egy nagyon fontos és mindeddig nagyon hiányolt területen erősödtem meg: a backsideon. Mivel mindig máshonnan jöttek és más irányba tartottak a hullámok (de azért inkább jobbosok voltak), kénytelen voltam a backside-ot is gyakorolni, ha akartam normális meneteket. Addig-addig gyakoroltam, amíg már előítélet nélkül választottam hullámot, amelyik irány jobb volt, arra mentem. Ez eddig nagyon-nagyon hiányzott, szinte egyáltalán nem tudtam mit kezdeni a jobbos hullámokkal. Ma viszont életem legjobb backside menetét toltam, úgyhogy még csujjogtam is a végén, betyárhoz méltón! :) Úgyhogy most nagyon rajtam van, hogy még ide sok-sok sok jobbos hullámot, még!!

Anci, tovább ne olvasd!
Egy másik érdekes momentum az volt, amikor majdnem megfulladtam. Ez esetben nem csak úgy, hogy hú de rossz volt, hanem tényleg nem voltam messze. Az arcomba tört egy konkrétan 3 méteres monstrum, ami megtörtént már néhányszor, de ez most más volt: nem csak hogy felszippantott és megforgatott néhányszor, hanem még a deszkát is kitépte a kezemből a második kanyarban, ami meg ugye nem tesz jót, mert akkor le tud a fenékre nyomni. Egy-két rángatásig még nem volt bajom, mert tudtam, hogy majd elenged, csak aztán nem engedett el. A levegőm kezdett fogyni, mindenhol barna homokos víz, és annyira forgatott, hogy nem tudtam, merre van a felfele. Elég durva pánik kezdett úrrá lenni rajtam, és a tanultakat sutba vágva elkezdtem kapálózni, hogy azért csak feljutok levegőért. (Ilyet sosem szabad csinálni, várni kell, amíg elenged a hullám, úgyse tudod legyűrni!)
Amikor észrevettem, hogy nem haladok sehova, ideje volt a pánikot legyűrni, mert már tényleg azt éreztem, hogy ott halok meg. Akkor ugrott be, hogy valami interjúban vagy filmben láttam/hallottam, hogy a csávó úgy menekült meg, hogy a pórázon felmászott (mert ugye a deszka olyan könnyű, hogy az mindig hamar a felszínre kerül). Így hát szépen kitapogattam a bokámat, és mint általános isiben a kötélen, elkezdtem fölfelé mászni. Az első nagy élmény volt, hogy kiderült, merre van a fölfele. A áramlat annyira erősen préselt lefelé, hogy tényleg úgy éreztem, kötelet mászom, és csak reménykedtem, hogy nem szakad el a póráz. Már azt hittem, hogy győztem, amikor elértem a deszkát, de kiderült, hogy még az is függőlegesen próbál utat törni felfelé, úgyhogy még azon is kellett másznom egy kicsit, és akkor végre, már szinte a teljes reménytelenség határán elértem a felszínt, és vettem egy óriási levegőt. Ti is vettetek most egyet? :) Na, ISZONYÚ durva volt, a mászásból ítélve legalább három méter mélyen voltam, amikor elkezdtem az elején kapálózni, nem lett volna sok esélyem! Érdekes, hogy utána nem féltem jobban, hanem csak az szűrődött le, hogy még egy ilyen helyzetből is meg tudok menekülni, ha legyűröm a pánikot, úgyhogy mentem is vissza csapatni. A lélegző gyakorlatokat továbbra is hasznosnak tartom. Meg persze a szörfös filmek meg cikkek bújását, elvégre most azok mentették meg az irhámat! :)
Ennyi rizsa után egy-két képet azért csak kirakok! (Az ominózus esetről is megvan a videó, de ugye az egész víz alatt van, úgyhogy gondolom nem látszik semmi)

Jó a szög, ekkora azért nem volt :)
Azért nem is kicsi - top turn a tetején - hol máshol?!
Ebbe -meglepő módon- belefért még egy snap, a lippel együtt zuhanva!
Persze a videón látszik, hogy milyen kis bénán csinálom, de akkor is! :)
És sikerült landolnom belőle - igen megörültem, csujjogtam is, így! :)
Na hát így ért véget méltón a costa ricai szörf élmény, már nem megyek üres kézzel haza, és bár azért többre számítottam, elégedett vagyok, szerencsére! Van egy-két jobb videó, azokat majd jól összegyúrom. Egyszer. ;)