Alejuela, Sarchí, Poas vulkán

Tegnap eljöttünk a tengerpartról, és Szán Dzsozihoz közel Allelujában (Alejuela) szálltunk meg, egy barátságos kis "hotel"-ben. Földszintes kis házacskák, meglepően nagy réssel az ajtó alatt. A nagy tanácskozás közben aztán rá is fókuszáltam egy icára, kb. huntsman kinézetű, csak kisebb. Annyira ráfagytunk, hogy le se fényképeztük. Csávító is ráparázot, de egy jó írányzott Havaianas csapással orvosolta a problémát. Utána egész éjjel a lepedőt a fejemre húzva igyekeztem aludni, majd meggyulladtam persze.
Ma eseménydús napunk volt: reggel elvitték a kocsit, mert már annyira nem lehetett vele menni, majd irány a reptér, érzékeny búcsút vettünk Csávítótól, aki Houstonon keresztül repül haza, reméljük nem ő sérült meg a lövöldözésben a houstoni reptéren, és már tart a LAX felé...
Aztán béreltünk a Dollar-nál egy vadiúj Suzuki Grand Vitara-t, amit kb két órával később egy magas járdaszegélyen meg is húztam, ügyesen. Majd böngészhetem a biztosításomat, hogy hogy ússzam meg a fizetést. Voltunk aztán Sarchiban, egy kézművességéről híres helyen, de a "túristaparadicsom"-ból annyi volt valós összesen, hogy volt egy nagy bolt, ahol vehettünk mindenféle csecsebecsét. Így is tettünk, vettünk igen jó dolgokat, pedig errefelé nem könnyű: semmiféle jellegzetes népművészetet nem találtunk, a kézműves dolgok meg minőségben sehol sincsenek az eddigi utazásaink során talált gyűjtögetnivalókhoz képest.
Aztán elhatároztuk, hogy felmegyünk a Poas vulkánra keresni valami szállást, hogy reggel korán kezdhessük a vulkán túrát. Korom sötétben, a felhőben az orrunkig se láttunk, a főúton nem volt egy autó sem, aztán az arról nyíló ösvényen álltunk vagy 10 percet kocsival, mire tovább mertünk menni, mert olyan baltásgyilkososnak tűnt a hely! :) Jobbra sövény, előre ki tudja mi, balra félig nyitott kapu... Aztán amikor végül megtaláltuk a keresett helyet, és beszéltünk a tulaj vörös hajú, amerikai akcentusú, de mégis costa ricai lányával, és körbevezetett a helyen, csak még jobban ráparáztunk, pedig a hely egy csoda, én mondom! Apartman egy új építésű szép nagy ház emeletén, gyönyörű berendezés, kilátás az egész környező tájra és a városra, és nem is túl drága. 9:30 után azért mondta a csaj, hogy ne menjünk ki, mert a kutyát kiengedik, akinek az a dolga, hogy megharapjon mindenkit. Nem baj, addigra úgyis aludni fogunk már. :) Reggel 5 után aztán már megint kimehetünk! :)
Fényképek most nincsenek, majd talán holnap áttöltöm a gépről.
Bónuszképek azért még akadnak régebbről, kirakok párat:

Nem nagyon értjük, hogy kerül az ö betű errefelé, de ez itt egy mobil márka,
és találtunk egy Kéköldi feliratot is. :) Valaki?

A főnöke nem nagyon örülhet, hogy ennyire sikerült fixálni a szkópot! :)